Dunántúli Napló

Ma sem volt mit mondania. Csak állt némán, szemben a negyedik cével, és semmi. Bambult az osztályra, majd leült a tanári asztalhoz. Akkor sem mondott semmit, csak unottan rákönyökölt az asztalra. A diákok már nagyon idegesek voltak. El sem tudták képzelni, hogy mi lesz ennek a nagy csendnek a vége.

Néhányan fogadásokat is kötöttek, a tanár következő reakciójára. Természetesen azok nyertek, akik arra tettek, hogy az óra végéig egy büdös szót se fog szólni. Hirtelen mindenki összerezzent. A csengő hangja úgy hasított bele a negyedik cé döbbent és kíváncsi némaságába, mint egy szegény legény valami népmesében. A szünet kezdetével a diákok csalódottan pakolták össze könyveiket, füzeteiket, s a mozdulatlan, bamba tanár mellett elhaladva a vagányabb fiúk halk megjegyzéseket tettek. A kevésbé vagány srácok ezen felbuzdulva, már kicsit hangosabban sértegették a tanár urat. Az utánuk ballagó eminens-csendes fiú pedig már kifejezetten nagy hangerővel adta tudtára sérelmeit mindvégig passzív tanárjának. Hogy mit mondott, azt most inkább nem vetem papírra. Szörnyű dolgokat olvasott ennek a tehetetlen tanárnak a szemére. A némaságát gúnyolta kegyetlen és gyilkos szarkazmussal. És akkor következtek a lányok. Itt kérem fel a fiatalkorú olvasót, hogy most azonnal csukja be ezt a könyvet. Felejtse el, hogy hol, vagy hogyan jutott hozzá, és élete végéig hallgasson erről az ügyről! Köszönöm. Szóval a lányok. A lányok kivetkőztek önmagukból. Csakazértis feleltek, dolgozatot írtak és mind egytől egyig bevéste magának az áhított elégtelent. A legszorgalmasabb ezt üvöltözte: nem készültem, mert tegnap egész délután egy nős férfival hemperegtem! A múltkor meg nem a dédim temetésén voltam, hanem! De ezt már nem tudta befejezni. A tanár felállt, és így szólt: Menjetek ott onnan odáig, s vissza, majd az első nagy végső és láthatatlan mindenható és magasztos állapot elnyerése érdekében elsajátítható erények és tulajdonságok! A teremben maradt diákok hamar rájöttek, hogy a tanár hosszú, összetett mondata pontosan negyvenhét percet késett. A mondat értelméről már nem esett szó, ugyanis a negyedik cések nemegyszer bemagoltak már számukra sokkal érthetetlenebb definíciókat, verseket és képleteket is. A tanár megtörölte a száját, majd mint a király legkisebb leánya valami népmesében, szépen hazament. A legszorgalmasabb lány az osztályból pedig még aznap szakított a nős férfival, mert mint később olvastam a naplójában, még nem volt felkészülve egy ilyen kapcsolatra.

vissza